Szőlőhegyi sétáink: Somló

Szőlőhegyi sétáink: Somló

A Somló önmagában egy egész univerzum. Sok sétát megér, nem is fér bele egy rövid kószálásba. Éke a pannon kultúrtájnak, sőt példája. Annak ellenére is, hogy itt sem csak a szépen felújított, vagy korhű barokk présházak díszlenek, hanem keveredik a klasszikus a hetvenes évek hétvégiház-építészetével. Mégis, az egész hegyoldal olyan benyomást tesz a sétálóra, ami kívánja a szemmel-szájjal fogyasztását mindannak ami itt lelhető. Aztán az újra- és újralátogatást, mert annyi itt a nézni- mászni- innivaló.

A Somló tűzhányóhegy. Alakja, meredeksége, sziklái látványa és borai íze mind tanúsítják ezt. Uralkodik a síkság felett, s uralkodik a szemlélő tekintete felett is. Ha meglátjuk, nem bírunk nem akarni felmenni rá. Fel is megyünk.

Az itt termő borokat, ha a borivó egyszer már kóstolta, később azonnal felismeri. Mert somlói ízük van. Olykor a fajtát nem is ismered fel, csak azt a jellegzetes kő-ízt, ami ezekből a borokból árad. Szaknyelven mineralitásnak hívják, de szaknyelven senki sem szeret beszélni.

A Somló már nekünk Veszprémieknek sem csak egy kiruccanás “a kertek alá”, mint a Balaton esetében. De ha szép az idő, (és karakteres fehérborok kellenek a készletbe), fogjuk magunkat, és ott termünk. Meredek, kaptatós, de megéri.

Nem is teszek ide térképet, na jó teszek egyet, afféle minimalista ajánlást (piros négyzet, és a P jel parkolási lehetőség, zöld vonal az út a Kőkonyha sziklákig), Egyszerű séta, de ne ragadj le ennél! Járd be a Somlót!

Olvass más szőlőhegyi sétákról is: Szőlőhegyi sétáink

close

A blog feliratkozói most ingyen letölthetik e-könyvben az új regényemet.

Nem leszel leöntve emailekkel, inkább ritkán küldök, de jót.