A második regényem: Minden rendben van
Blogot azért írok, hogy a rövid gondolatokat kiírjam magamból. Hálás műfaj. Hamar megvan, kevesebb időt igényel a szerkesztés, az átolvasások. Gyorsabban érkeznek a visszajelzések is. Aztán valószínűleg gyorsabban is felejtődik. Nem marad meg a könyvespolcon.
A regény, az más. Van egy gondolat, abból történet, karakterek, helyszínek, építkezés, sok munka. A regénnyel együtt élsz egy ideig. Szülöd, farigcsálod, szeretgeted, nyesed, foltozod, átírod, megint olvasod, átbeszéled valakivel és így tovább, újra meg újra. Aztán lassanként kiadod a kezedből. Nincs kész, csak már befejezted az egészet. Már elég jó.
Sok év alatt vagy meg. Termékeny írók gyorsabban. Meg akinek nincs főállása. De a legtöbb írónak van. S bár szeretem azt mondani, „író vagyok, aki hobbiból projektfinanszírozással foglalkozik”, valójában a munka mellett marad, ami marad. Kevesebb, mint szeretnéd.
Ezért amikor végre kimondhatod, hogy „A regényem kijött a nyomdából!”, az valójában egy kimondhatatlan érzés felett lebegő mondat. Jó kimondani, kicsit örülve, kicsit olyan ‘semmi különös, hat megvan’ érzésben. De valójában nagyon jó. Ezért érdemes regény írni.
Ha pedig olvassák is és tetszik, az még nagyobb öröm.
Ismerd meg itt röviden: Minden rendben van.
Subscribe
Login
0 hozzászólások