Kiültünk kicsit a kora májusi napra az akarattyai kertbe. Reggeli meditáció helyett reggeli utáni mélázás egy nyugszékben, mielőtt még valami ‘hasznosba’ kezdenénk.
A haladó tanfolyam házi feladatainak egyike volt, hogy írjunk legfeljebb 5.000 karakterben novellát előre megadott szituációból indulva. A megadott szituáció pedig az alábbi volt: „José ….
Barátunk családostul vendégeskedik nálunk Akarattyán, s nem értjük, miért akarnak ebben a melegben egész napra lemenni a strandra. Velünk együtt. Feloldozzuk egymást végül: nem kell ….
2020-ban a Költészet Napja alkalmából barátaink az Arácsért Alapítványnál verspályázatot tettek közzé. Ezen kétszeresen díjazott lettem.
Ide kis előszó kívánkozik. Régi írás, amit közlök, nem is blogbejegyzés-terjedelmű. De nagyon ide illik. 2012-ben egy pályázat hatására (pályázaton kívüli indulóként) írtam meg ezt ….
Ahogy bementünk az étterembe, egyből a mennyezetet néztük. Megvan-e a mestergerenda? Mindebben semmiféle építészeti szempont nem vezérelt, bár szegről-végről azok is vagyunk, szakközépiskolai fokon. Mindössze ….
Húzzuk-vonjuk a nehéz hajótestet a sóján a víz felé. Mahagóniból van, elhagyja magát. De mi nem engedünk, hiszen ez a mi hajónk. Azaz a mienk ….
– Olyan, mint a tenger! – Mondta akkori főnökünk, akit 2003 tavaszán idehoztunk egy céges útról hazafelé a kollégákkal együtt, hadd lássanak csodát! Aztán mondott ….