Útbaigazítás
Újabb feszesre szabott történet. Az 5000 karakteres novellák keletkezésének háttere a kategória leírásban olvasható. Továbbra is gyűjtöm a novella alaphelyzeteket, amiket maximum 5000 karakterben kell megírnom. Írj Te is egy alaphelyzetet, ha van kedved!
Unokatesómtól ezt kaptam:
„Emma egy kis városba téved az autójával ahol egykori iskoláját keresi, de eltéved. Megáll egy tűzifa kereskedés kapujában ahol egy férfi dolgozik. Emma bemegy a kereskedés udvarára, segítséget szeretne kérni a férfitől. De amikor egymásra pillantanak…”
Ez az írás lett belőle.
Útbaigazítás
– Innen nem vezet út az iskolába – válaszolt a férfi, s mélyen barázdált arca elfelhősödött, miközben visszafordult a farakások felé.
– Az nem lehet – tiltakozott Emma. – Már miért ne vezetne? – Kétszeresen zavarban volt. A nyúzott arcú férfi első látásra ismerős volt neki, most meg ez a homályos válasz!
– Nem engedi a párt, kedves Emma! – dörmögte a férfi, miközben rakodni kezdett.
A fiatal lány elnémultan meredt a kopott munkáskabát hátára. Ki lehet ez?
Nem volt ideje kérdezni, sem gyerekkori emlékek közt kutatni, mert jobbról egy zömök, kopasz férfi üvöltött a másikra: – Dolgozz, te mocsok! Ne molesztáld a vásárlókat! – Vörösödve izzadó homloka versenyt csillogott „Kiváló dolgozó” jelvényével. Aztán a férfi nyájasan taszító arckifejezéssel Emmához fordult.
– Mi tetszik itt egy ilyen elegáns fiatal elvtársnőnek?
– Az például nem tetszik itt, hogy így beszélnek a dolgozókkal – tette csípőre a kezét a lány.
– Ácsi drága! Azt nem magácska mondja meg, hogyan vezetem a telepet! Épp elegen belebeszélnek. Mit gondol, ki maga?
– Csak Kubinyi Emma vagyok. Semmi több. De…
A kopasz elámult. – Talán a Kubinyi elvtársnak a lánya tetszik lenni?
– És ha igen? Mit számít? A népköztársaságban mind egyenlők vagyunk.
A köpcös riadtan közelebb lépett. Súgva mondta: – Az az alak ott a nép ellensége. Reakciós aktivista. Magának pont nem kellene beszélnie vele.
—
Emma visszabotorkált új Zsigulijához. Taszította az egész fatelep. Körülnézett. Majd megtudja ott szemben a presszóban, hogyan jut el a régi iskolához. Nem sokra emlékezett róla. Unalmas ünnepségekre. De voltak jó kirándulások meg táborok. Milyen rég volt! A presszó ajtaja ennél még sokkal régebbi lehetett.
Utálta a gépi kólát. Meg a Márkát is. Ezen a helyen tényleg csak ez van? Sehol sincs az itteni vendéglátóipar a megyeszékhelyhez képest!
Kért a kólába egy feles bonbon meggyet. Azzal iható lesz. Apa itt úgysem látja. Ha meg kérdezi, mi volt, ezt majd kihagyja. Az egész eddigi nappal együtt. Apa folyton faggatózik, mi volt a suliban, a kiránduláson, mindenhol. Rémes alak. De azért szereti Emmát. És mikor érettségi után átadta Emmának a kocsikulcsot, megígértette vele, hogy nem iszik. Ne kelljen miatta annyit telefonálgatnia, mint a bátyja miatt. De hát azt a kicsit mindenki megissza. Hoppá! Marcsit hívnia kellene a buli miatt!
Elnyomta a Marlborót a felénél. Valaki majd örülhet neki. Odament az unott pultosnőhöz:
– Elnézést, használhatnám a telefont?
– Ecceri Öt forint, azt’ percenként egy forint – csapta oda a műanyagszerkezetet a nő. Vénülő tokái beleremegtek a mozdulatba.
Emma felkapta a kagylót, elcsodálkozott: – De hisz ebben nincs is vonal!
– Hun él maga? Hát várgyon, azt majd lesz!
Várt. Kinézett az ablakon. Szemben a munkások egy Ifára pakolták a fát.
– Miféle emberek dolgoznak ott a fatelepen? – fordult a nőhöz.
– Bunkó köcsögök – sommázta a másik, fel se nézve míg a mosogató környékét törölgette. – Mé? Mit akar tüllük?
– Semmit, csak kérdeztem. – A telefonba fordult, szerencsére lett vonal. Tárcsázott. A presszósnő folytatta:
– Mongyuk az az egyik, ott szérül, az sose jár ide. Aszonygák hogy…
– Halló Marcsi! – kiáltott megkönnyebbülten Emma a telefonba. – Én vagyok az. Emma!
– Jóvan! – dobta a rongyot a nő a mosogató mellé. Visszaült, és elővett egy Simphoniát.
Közben Emma már máshol járt: – Marcsikám! El kell jönnöd! … Ez a hétvége nem csak egy sima aligai buli lesz. … A Solymosi fiúk megjöttek olaszból. Lesz Cinzano meg Martini. Szétdöntjük a pártüdülőt. … Lejön az Ergó is. … Na azért! Pénteken felveszlek. Csáó! … Hogy mi? … Nem, még nincs meg. Rémes, mennyire más itt minden kiskoromhoz képest. És olyan… – A lustán dohányzó pultosnőre nézett – Majd később mesélek. Szióka!
A pultosnő visszavette a telefont. – Az pont egy Petőfi lesz.
– Bocsánat, mi?
– Tíz forint, galambom!
Emma nem számolt. Gyorsan fizetett és ment. Magas sarkú cipőjében végigkopogtatta a vörös-fehér tört csempés padlót. Elege volt itt mindenből és mindenkiből. Az ismerősen furcsa nyúzott farakodóból a tenyérbemászó főnökével együtt, meg ebből az egész rozoga presszóból. Csak lenne már meg az a régi iskola! Majd inkább a főtéren kérdezősködik.
—
A presszó magára maradt a megszokott tompa homállyal. A pultosnő még egy darabig farkasszemet nézett a néma ajtóval, ahol a divatos fiatal lány kitipegett szép kabátkájában. Aztán az ajtó tárult megint, és két farakodó lépett be:
– Szokásost Jolánka!
Koppant a kétszer féldeci Hubi. Először a pulton, aztán a torkokban.
– Mi van felétek, fiúk?
– Ne is mondd! A Tanár úr megint beszél mindenféle politikai izét. Tarthatná a pofáját! Eccer még elviszik innen is, mint régen az évnyitóról.
– Francot! Az a pártfejes, a Kubinyi, aki kirugatta, rég főment a megyéhez. Szarik az arra, mi van itt.
– Nem úgy az, Jolán! A Kubinyi pont akkor a nyár elején költözött el. De utána nyút, amikor megtudta, hogy Ötvenhatrúl beszét mindenféléket a nyári táborba a tüzné. Szóval jobb, ha a Tanár úr nem beszél olyat, hogy itt rendszerváltás lesz vagy mi.
– Nem lesz itt semmi! Még egy kört?
—
Egy sztorit 5000 karakterbe szorítani igazi írói kihívás. Nagyon élvezem a megoldását, a szöveg vágását, egyszerűsítését a cél érdekében. Szívesen veszem az ilyen feladatokat. Ha olvasnál még 5000 karakteres novellát, írj Te is egy alaphelyzetet!
Subscribe
Login
0 hozzászólások