Problémáról problémára vergődsz? Jó lenne ezen változtatni?
Jó lenne, ha a sok probléma helyett rendben is lennének a dolgaid?
Nyitott vagy a belső átalakulásra?
Régi mondás, hogy „Az eredményeket őrizni kell, de a problémák vigyáznak magukra”. Kitartanak, és csak jönnek és jönnek. Leküzdesz egyet, máris kettő áll a helyére. Az egyik filmben az akcióhős így panaszkodik: „Az ember megmenti a világot, s a világ nyakig van a bajban már aznap délután! Nem maradhatna csak egy kicsit megmentve?”.
Te is akcióhősként mented, amit lehet, és az életed ettől olyan, mint egy akciófilm vagy egy kalandregény. Érdekes és fordulatos. Túlságosan is érdekes.
Jó lenne, ha kicsit kevéssé lenne „érdekes”.
Jó lenne ráérezni, hogyan lehetne fejben is és „kint” is rend?
De vajon kibírnád-e egyáltalán a problémáid nélkül?
Az is lehet hogy tudat alatt kötődsz hozzájuk. Hiszen ha valami a te problémád, akkor az tulajdonképpen valami, ami a tied. Máris birtokviszonyt alakít ki az elnevezés. Ami a mienk, reflex-szerűen megvédjük. Le tudunk mondani róla?
Életünk akciófilmje helyett
milyen lenne egy unalmas, „minden rendben van” történet megélése? Szeretnénk benne lenni? Egyáltalán kibírnánk?
Ha az utóbbi két kérdésre tudunk legalább kicsi „igen”-t válaszolni, akkor érdemes tovább olvasni, és bízni magunkban!
Mert a problémáktól való megszabadulás kulcsa a hozzáállás.
Valami olyan, amit lehet, még soha nem is képzeltünk el, nemhogy megvalósítottuk volna.
Hasonló cipőben vagyok/voltam én is. Spirituális keresőként, huszonnyolc éve meditálóként, sok tanítással, bölcsességgel találkoztam szóban és írásban, elméletben és gyakorlatban. Közben intenzíven éltem meg a tapasztalatokat, az átlagnál jóval intenzívebben, ami nálam normális, mint utólag megtudtam, hiszen az emberiség „szuperérzékeny” kisebbségébe tartozom. Néhány hátrány mellett ez az erős fogékonyság áldásával is jár.
A belső antennám segítségével így kezdtem venni a jelet ehhez a könyvhöz is.
Íródott, én pedig megírtam ami jött. Azt mondom, „íródott”, nem mondom, hogy „írtam”, mert inkább kaptam, s legfeljebb csiszolgattam rajta, négy éven keresztül.
Ha már sokat olvastál szellemi és spirituális témában, nem fogsz átütően új elméletet találni benne. „Akik a forrásvidéken járnak, mind ugyanazokból a virágokból kötik csokrukat”. Van viszont benne egy új tálalási mód. Ugyanaz, másként elmondva, talán pont nálad megtalálva a megértés kicsiny rését, ahol át tud menni ugyanaz, ami eddig mástól nem ment át. Mert ez itt a történeten át nem csak az elméletről, de a gyakorlatról is szól.
Kapunk egy történetet, ami békésen hömpölyög, megnyugtató képeken keresztül.
Miközben a történések, és a szereplők beszélgetései felismerésekhez vezetnek el minket. S talán egy olyan filozófiához is, ami segít átkeretezni az úgynevezett problémákat. Ez a filozófia a fókuszt nagyobb távlatba helyezi, és az ott megtalált isteni rendet hozza vissza „kisemberi szintre”.
A sztori ennyi: Áll egy hajó egy öbölben, valahol az Adrián. Rajta és körülötte zajlik a történet. Sok beszélgetéssel komoly és könnyed kérdésekről. Talán pár felismeréssel is. Valami azért közben eljut A-ból B-be, de a vibráló feszültséget nem itt fogod találni. Ellenkezőleg!
Két általam tisztelt ember az alábbiakat mondta a könyvről:
„Ez a könyv a béke szigete. Ajánlom mindenkinek, aki szeretné újra visszakapni a gondtalan lelkiállapotot és a csendes elmét. Mély bölcsességgel átitatott kikapcsolódás vár rád.”
– Gyurkó Zsolt, bioenergetikus, meditációs tréner, spirit.hu*
„Remek stílusban írt, értékes mű! Szerintem ez a könyv magával ragadó lesz azok számára, akiknek például Eckhart Tolle a ‘Mester’.”
– Domján Gábor, agykontroll oktató
itt bele is tudsz olvasni kicsit…
Íródott már békés és magával ragadó könyv, mégis, ilyen nincs másik. Hasonló sem. Olvasása közben lelazulunk, és „alfában” fogadjuk be a lényeget, ami a történetben rejlik.
A szereplők fel is teszik, ki is mondják legtöbbünk kérdéseit. Talán válaszait is. Kicsit olyan, mintha személyesen találkozhatnál, és beszélgethetnél egy megvilágosodottal, miközben belül is lelassulsz és megnyugszol.
Mivel én csak kaptam és átadtam, én is „rászorulok” erre a könyvre. Rendszeresen előveszem, kinyitom és olvasom valahol, bárhol, és jó. Ad, feltölt, megnyugtat.
Két átlagos üveg bor árából a tied is lehet.
Szerezd meg, olvasd el! És aztán olvass bele te is újra és újra, és simulj ki, töltődj, juss válaszokhoz!
Háromféleképp juthatsz hozzá: