Tedd, amit teszel
Lin Csi apát beszélgetéseit hallgattam akkoriban hangoskönyvben, mikor novellapályázatot hirdetett a Mensa HungarIQa. Pár évvel azelőtt vetettem papírra egy néhány soros bölcsességet, ami csak úgy eszembe jutott, és leírtam. Talán valamelyik nagy bölcs sugallatára. Tudtam, nem lenne túl hangzatos, hogy „na ezt meg a Kállai Szilárd mondta”, de ha egy bölcs szájába adom, máris jobban hangzik.
Ezért jó írónak lenni. Ezért jött jól a pályázati kiírás (ez 2014-ben volt), mert mindig kell a löket, ami előrehozza a „majd egyszer megírom” dolgokat. Írtam hát egy novellát Lin Csi beszélgetései stílusában a néhány soros bölcsesség köré, és pályáztam.
Elnyerte a közönségdíjat. Ugyanabban az évben beadtam a Moly.hu könyves portál éves novellapályázatára is, ahol kiemelt helyen került be az éves válogatás kötetbe.
Ennyit a körítésről, s most jöjjön „Sao-Bei, egyszerű, szerény szerzetes” visszaemlékezése, melynek címe: Tedd, amit teszel.
A Bolang-Hu tó partján állt a nagy Bi-Shui Apát kolostora. Az ő tanítványa voltam én, Sao-Bei, egyszerű, szerény szerzetes. Akkoriban történt, amit okulásotokra most papírra vetek nektek, balga tanítványaim.
A tavasz virágai már a fák ágai közé röppentek, és napsütésben dongott a táj. Bi-Shui Mester körül ültünk a Bolang-Hu tó partján, hogy reggeli tanításait hallgassuk. Aztán a Mester így szólt:
„Tanítványok! Most a hegyek közé vonulok, hogy magányosan elmélkedjek mestereim parancsairól, és arról, hogyan értessem meg azokat veletek.”
Mi tanítványok megzavarodtunk. Meglepve kiáltoztunk.
„Te nagyon jól tanítasz, Mester! Hogy lehetne ennél is jobban?”
Valójában azonban féltünk az időtől, amit a mesterünk nélkül kell töltenünk. Vajon, Bi-Shui Mester féltett-e bennünket, nem tudom. Oka minden esetre lehetett rá. Csak annyit válaszolt:
„Mire a Hold újra megtelik, s fogyni kezd, visszatérek. A tanításokat tartsátok! Tegyétek a dolgotokat! Ilyen egyszerű.”
Felállt, megáldott minket, majd elindult a hegyek közé. Csak botját és takaróját vitte magával.
A Bolang-Hu tavánál hamarosan felütötte fejét a zavar. Aggódva lestük az idő múlását, összezördültünk egymás hibáit kárhoztatva. A tanítások betartására figyelmeztettük egymást, miközben abban sem voltunk biztosak, magunk jól betartottuk-e azokat. Én, Sao-Bei cudarul éreztem magam. Bántott a többi tanítvány viselkedése, aggasztott, mikor jön már a Mester. A munkák rendesen haladtak a kolostorban, de a szerzetesek lelke nem maradt olyan tiszta, bárhogy igyekeztek egymást figyelmeztetni hibáikra.
Mikor Bi-Shui Mester visszatért, mindannyian ujjongtunk. De hamar elfogott minket a szégyenkezés is, mert tudtuk, hogy a kolostor tisztaságán át is látja lelkeink koszát. Tekintetéből a hegyek végtelen egének fénye áradt ránk. Nem szólt, botját letette, teának való vizet kért. Teát készített nekünk azokból a füvekből, miket a hegyek magasából hozott. Nagy kegyelem volt ez, tanítványaim.
Mikor a teát megittuk, a Bolang-Hu tó partjára sétáltunk a Mesterrel, és köré telepedtünk. Úgy voltunk ott együtt megint, mintha el sem ment volna. Senki nem mert szólni, míg a Mester nem kezdi. De ő nem kezdte. Arra gondoltam hát, én szólok, egyszerű tanítvány. Ne kelljen idősebb társaimnak szégyenben maradniuk ostoba kérdésekkel.
„Mester, miért van az, hogy míg nem voltál itt, a dolgok felett a rendetlenség lett úrrá? Tudtuk a feladatokat, mégsem végeztük őket jól. Az imádságot, a sétát, a teafőzést mind nyugtalanság töltötte el. Mitől lehet ez?”
A Mester így szólt:
„Sétáltok, s a jövőn ábrándoztok,
teát főztök, s közben sérelmeiteken rágódtok,
esztek, és közben félelmeiteket veszitek sorra,
ültök a kertben, de közben teendőitek súlya alatt nyögtök,
teszitek a dolgotokat, és közben révedeztek.
Én
úgy ülök a kertben, hogy ülök a kertben,
úgy eszem, hogy eszem,
úgy főzök teát, hogy teát főzök,
úgy sétálok, hogy sétálok,
úgy teszem a dolgom, hogy teszem a dolgom.
Ezt csináld utánam!”
Ezeket mondta Mesterünk, a nagy Bi-Shui Apát, kolostorában a Bolang-Hu tavánál, és én Sao-Bei, egyszerű tanítvány feljegyeztem. Miközben írtam, úgy írtam, hogy írtam. Úgy kortyoltam a teámba, hogy a teámba kortyoltam. Úgy ültem a fenekemen, hogy a fenekemen ültem. Ezt csináld utánam!
Subscribe
Login
0 hozzászólások