A képernyőmentes este varázsa

A képernyőmentes este varázsa

Két éve nálunk minden hétfő este képernyőmentes este.

Ez azt jelenti, hogy este hat órától számítógépet és telefont nem használunk szórakozásra, időtöltésre, de „fontos” e-mailek írására és csevegésre sem. Tévénk eleve nincs, azt nem kell ilyenkor kikapcsolni.

Ahogy az lenni szokott,

amint lemondunk valamiről, találunk valami mást, ami értékesebb, mint az a valami, amiről lemondtunk.

Hisz az egy lemondás, hogy az ember nem nézhet filmeket, és Facebook oldalakat, nem böngészheti az Internet érdekességeit, és „hasznos” információit. Akkor sem teheti, ha hirtelen nagyon meg kellene nézni valami olyat, amit holnap is meg lehet nézni.

Helyette az ember rátalál maga körül a másik emberekre. Kiderül, hogy vannak könyvei, társasjátékai, hogy tud még kicsit edzeni, sétálni, és hogy élvezet együtt megcsinálni valami kis házimunkát, amit most vettünk észre, de már régen ott volt. Előrébb kerül valami fontos az életünkben.

Kiderül, hogy tudunk beszélgetni, jókat beszélgetni érdekes, fontos, vagy igazán fontos témákról. Már-már mintha nyaralni mentünk volna, és a tábortűznél ülnénk! Pedig csak nem fordulunk a sok érdekesség ígéretével csábító képernyőink felé.

Kis diadalérzés is eltölt minket ilyenkor, hogy „Igen, megint megálltuk, megint megcsináltuk!”.

Mivel látjuk hogy jó, mindig fontolgatjuk, hogy egy héten több képernyőmentes estét kellene beiktatni. Mert feltölt, kisimít, és jobban is alszunk utána. Sőt, amit észrevettünk, hogy legtöbbször időben elmegyünk aludni, mert jön az az álmosság, amit a képernyők amúgy nem engednének jönni. Kiderül, hogy van bennünk alvásigény. Tíz órakor már biztosan alszunk, és ez felbecsülhetetlenül értékesebb bármely sorozatnál és Youtube-videónál.

Kedden aztán kipihentek vagyunk, és este boldogan ülünk a képernyőink elé. De mégis, egyre inkább tudjuk, mit-merre-meddig a képernyő-rabsággal, és más estéken is egyre többször kerülnek elő a könyvek, hangoskönyvek, közös programok.

Külön vívmány, hogy a középiskolás lányunk is velünk együtt tartja a képernyőmentességet. Szívesen és könnyen. Sőt, még néha ő szól, hogy „Hétfő este van, képernyőt kikapcsolni!”. Fiunk a távoli egyetemi Budapesten néha tartja, néha nem. Bár neki kibúvót ad, mikor házit és beadandót csinál a képernyőjén.

Mi viszont nem hagyunk hétfőre semmi fontos e-mailt, semmilyen fontos neteznivalót, chatet, blogbejegyzést.

Ha nagyon aktuális valakivel kapcsolatba lépni, de telefonon felhívni nem lehet, egy sor chat üzenet elmegy, és folytatódhat a képernyőmentesség.

Nem rántódunk bele.

Az egész társadalom egyre inkább képernyőfüggő. Miközben a képernyőmentesség kisimultabbá, kipihentebbé és mosolygósabbá tesz. Segít „felfedezni és újra-felfedezni” a világot magunk körül. Akkor minek is vagyunk odaragadva a képernyőkre?

Sok haszna van a képernyőnek, okos találmány, azzal a sok tartalommal együtt, ami ránk zúdul belőle. De

ne hagyjuk, hogy a képernyő uralkodjon felettünk! Tegyük el hetente egy estére!

Válasszunk ki egy estét képernyőmentes estének! Figyeljük meg ezen az estén, ahogy belül egy hang ijedt, dühödt zsarnokként próbál kétségbeesett dühvel ránk parancsolni „fontos és sürgős” indokokat is elővéve, hogy azonnal kapcsoljuk be megint a képernyőt. Ne törődjünk vele, csak pöcköljük meg az orrát vidáman, s válaszoljuk neki, hogy „most nem”.

Majd csodálkozzunk rá arra a furcsa szabadságérzetre, és élvezzük, hogy újra visszakaptunk valamit saját magunkból, és a körülöttünk levő valóságból.

close

A blog feliratkozói most ingyen letölthetik e-könyvben az új regényemet.

Nem leszel leöntve emailekkel, inkább ritkán küldök, de jót.

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólások
Inline Feedbacks
View all comments
0
Szólj hozzá lent!x
()
x