Száz szóban Veszprémről
A 2022-ben meghirdetett pályázat két feltételt szabott: veszprémi élmény legyen, és maximum száz szóból álljon. Elsőre 101 szó lett, de elővettem szerkesztői képességeim és sikerült a 100 szó.
Bekerült a Történetek Veszprémről kötetbe. Még tavaly, de most jutott eszembe, hogy még nem írtam róla.
Itt is olvashatod:
Kinek mi Veszprém?
Fehérvári gyermekkoromnak a menő szomszédváros, hol több mindent kapni, vannak szökőkutak, és jobb a szocialista élet.
Lett aztán, már Pestről, áhított cél, s megvalósulás.
S tudom azóta, hogy Veszprém;
a füredinek északi, hideg;
a szombathelyinek félút-jelző a sínen;
pápainak a retardált rivális, kit csak a kommunisták pumpáltak fel;
balatoni turistának Interspar meg Állatkert, ha nem süt a nap;
az alföldinek dunántúli, hol zárkózottak az emberek;
győrieknek a nyári dugó a Nyolcason;
míg Pestről a romantikusabbnak a „jó lehet ott lakni”, a gazdagabbjának „ott van az a fesztivál”, a
többieknek „csak suttyó vidék”.
De egyik se tudja, merre folyik a Séd.
A kötetben angol fordítást is kapott, ahol a záró sor „where the Séd flows” lett, de ez nem a lényeget fogja meg. A sor arról szól, hogy nem tudja milyen irányban folyik. Veszprémi szólás azokról, akik jönnek okoskodni, de nem ismerik a helyi viszonyokat.