Vitorlázók, kikötők, bútorszállítók

Vitorlázók, kikötők, bútorszállítók

Kapaszkodunk, mert ez így már nagyon dől, de élvezzük a sebességet. A vitorlás habot hasít a hullámokba, mögöttünk csík jelzi a Balatonon, merre jövünk. Bizonyára jelzi, mert most nincs időnk nézelődni. Hatalmas erők ébrednek, tépni kell magunk felé a kormánylapátot, és résen lenni, dőlünk-e már annyira, hogy ki kell engedni a grósz-sotton nehogy a lenti oldalon bejöjjön a Balaton. De a kiengedés sokat fékezne rajtunk, ezért csak akkor tennénk, ha a veszélyérzet már legyőzné a sebességmámort.

Mert egy 30 fokban megdőlve száguldó vitorláson, ha uraljuk, olyan sebességmámor fog el minket, aminek nehéz ellenállni. Egyrészt minek ellenállni, másrészt, mint minden mámor, ez is hajlamos függőséggé válni, amit újra és újra meg akar élni az ember. Főleg ilyen gyönyörű szeptemberi időben, mikor az enyhe hidegfront szeléhez derűs napsütés társul. Ilyenkor már nincsenek a vízen a „kimegyünk hajómotorral – horgonyt dobunk – bulikázunk – strandolunk – kikötünk” típusú hajótulajdonosok. Marad hely olyanoknak, akik tényleg vitorlázni jöttek a Balatonra. Nem vitatom, jó dolog a nyárban élvezni a privát strandodat az úszó szigeteden. Mi is a csodás kalóz sportvitorlásunkkal meg szoktunk állni a nyári cirkálások közben, hogy csobbanjunk egyet a tikkadó melegben. A legutóbbi regényünk is egy olyan hajón játszódik, ami hosszan és békésen horgonyoz egy idilli tengeröbölben. Viszont az a ráérősen horgonyzós regény-szituáció ott a tengernél, a tartalom és a mondanivaló miatt alakult úgy az írói fantáziában. A Balatonon nekünk az igazi, amikor megy a hajó.

De horgonyozzon csak, akinek úgy jó! Amit viszont már tényleg furcsállunk, az, hogy a Balatonon egyre több nagy, tengerre méretezett vitorlás jelenik meg. Azért „megjelenik” és nem „vitorlázik”, mert aztán ezek azok, akik leginkább gyarapítják a horgonyzók hadát a vízen és a kikötőkben.

Több hajózó emberrel is beszélgettünk már erről a jelenségről. Valaha a sok kisebb vitorlás mellett a 8-10 méteres vitorlások voltak a nagyobbak a tavon, és mellettük volt néhány régi építésű, kecses cirkáló. Ez volt a Bujtor-filmek balatoni világa. Azzal vitorláztak, amit a Balatonra gyártott a magyar ipar. Aztán rendszert váltott az ország, lehetett már behozni a nyugati cuccokat, kocsit, meg minden egyebet. Ez a Balatonon úgy képeződött le, hogy az egyre jobban meggazdagodó réteg egyre nagyobb vitorlásokat hozatott magának.

A Füredi Hajógyár be is zárt, maradt egy-két kis műhely. Már nem a Balaton 25-ös, meg 31-es volt a csúcs. Jöttek viszont importból a csodálatos francia- és német márkanevű vitorlás hajók, amiket nem is ide, hanem tengeri használatra terveztek. A gyártó visszavágott a tőkesúlyból (a Balaton sekély) és az árbocból, ezzel „tavasítva” a hajót. A tavasított nagyvitorlás viszont menő, modern, tágas, kényelmes, Menettulajdonságai szerények, de kit érdekel! A balatoni vitorlázók előszeretettel hívják ezeket a hajókat „bútorszállítóknak”.

Jön azóta is a tóra az egyre több, egyre nagyobb hajó. Nincs olyan épülő kikötő, ami be ne telne velük. Pedig a kikötő drága. Olcsónak számít a fél millió forintos éves díj, de akik ezeket a hajókat veszik, azoknak ez nem nagy pénz. Nem is használják agyon a hajókat. Sok tulajdonos évente egyszer-kétszer áll csak ki a hajójával (meg rozéval, lányokkal). Jobb esetben nem csak kiáll, hanem vitorlázik is vele.

Kedvelt sétahelyünk, az Alsóörsi kikötő. Látványnak is pazar a sok hajó és az árbócerdő, az élményt pedig az árbócok és kötelek finom muzsikája teszi teljessé. Kishajóknak itt sincs helyük.

Ennek a világnak a másik végén vannak a kishajókkal vitorlázók, akiknek már nem is jut hely a kikötőkben. Vagy ha jut, olyan áron, hogy a hajó árát kell évente kifizetniük a helyért. A néhány horgászkikötőbe lehetetlen bekerülni, s akkor is inkább a horgászok csónakjait engedik be, nem a kis vitorlásokat.

A nagy kikötők pedig érthetően a nagy hajókra szakosodtak, hisz azokból sokkal több pénzt látnak. A régi balatoni „kispolgári vitorlázást” képviselő hajók lassanként eltűnnek a kertekben, vagy már ott sem. Van néhány megátalkodott tulajdonos, aki még kitart kis vitorlásával, de nem nekik áll a zászló. Talán ha majd egyszer lesz egy ‘Nemzeti Kishajó-kikötő Program’… Addig meg így-úgy.

A Kenesei horgászkikötő késő ősszel. A kép csak látszat, nincs hely, csak már sokan kivették télire a csónakot. Várólistára lehet jelentkezni, de vannak tagok akik egész évben be sem teszik a csónakot és úgy is fizetik az éves díjat, csak nehogy kikerüljenek.

Persze amíg csak keveset vitorlázna valaki, és lehet jól bérelni vitorlást, addig nem is lenne érdemes saját hajót tartani. Tele a világ, és az emberek élete mindenféle dologgal, teendővel, szórakozással, programmal. Jó ha jut olyan idő, hogy „na most vitorlázzunk!”. Ezért nem járnak le a Balatonhoz a „Bútorszállító-tulajdonosok sem”. De akkor minek tartani? Vannak helyek, ahol jó áron lehet bérelni hajót. (Talán írnom is kellene az egyikről, akihez mi is járunk néha)

Mindezekről persze nem lehet egy szélben dőlő vitorláson elgondolkodni, miközben a kormánylapát tépi magát a kezünkből. De van azért olyan időszak is, mikor a lazán csorgó hajón jókat lehet beszélgetni erről is, és a világ egyéb dolgairól is. Mert kint a vízen, a friss levegőn, napsütésben nem csak jólesőn elfárad és egészségesen megéhezik az ember, de a gondolatok is szabadabban szárnyalnak.

Így aztán, saját hajóval, vagy bérleménnyel, de vitorlázni ‘necesse est”.

Magyar Tengerre, magyar!

Tetszett? Olvass még Balaton vagy Vitorlázás témában!

close

A blog feliratkozói most ingyen letölthetik e-könyvben az új regényemet.

Nem leszel leöntve emailekkel, inkább ritkán küldök, de jót.

Subscribe
Visszajelzés
guest
0 hozzászólások
Inline Feedbacks
View all comments
0
Szólj hozzá lent!x
()
x