Strandolunk

Strandolunk

Barátunk családostul vendégeskedik nálunk Akarattyán, s nem értjük, miért akarnak ebben a melegben egész napra lemenni a strandra. Velünk együtt. Feloldozzuk egymást végül: nem kell sülve-főve együtt lennünk, csak mert a vendégházunkban laknak. Menjenek csak a partra, süljenek ott, addig mi a fák árnyékában hűsölünk. Ahol tíz fokkal hűvösebb van, mint a parton, s talán el is intézünk ezt-azt a ház körül, ahol elintéznivaló mindig adódik. Legfeljebb valami hűs fröccsöt megiszunk hozzá. Aztán majd enyhületkor utánuk megyünk.

Megértjük persze őket. Megértjük, mert nekik csak ennyi Balaton jut, amíg itt vannak. És megértjük azt a messze földről jött vendég családot is, akik egy másik alkalommal a borús ég, a szél, és a maximum húsz fokos levegő ellenére is a strandra akarnak menni. Most vannak itt. Megyünk mi is velük, rendesen felöltözve. Még meg is mártjuk a lábunk a vízben, ami talán melegebb is most a levegőnél. Korábbi úszások jutnak eszünkbe másik vendégekkel, mikor hasonló időben igyekeztünk minél nagyobb mértékben a víz alatt lenni, mert ott volt melegebb. Aztán maradunk inkább a parton. Szép a Balaton a partról nézve ilyenkor is.

„Nálunk nem fürdik senki, csak a zsidó, meg a kácsa” – válaszolta a Balaton-melléki nemesember az utazónak Eötvös Károly nagy balatonos könyvében. Az elbeszélt eset az 1870-es években esett, mégis jól leírja, hogyan viszonyul a balatoni nép a strandoláshoz. Persze, ma már fürdünk mi is a Balatonban. De nem mindenáron. Meg nem pont ma. Hisz holnap is fürödhetünk, a Balaton nem megy el.

Ha már strandolás, veszprémiként kicsit irigykedünk a Déli partiakra. Náluk a strandok ingyenesek. Itt mifelénk meg minden strand fizetős. Tudunk egy-két szabadstrandot, de épp elég sok másik ember is tud róluk jó időben. Délen negyven szabadstrand van, Északon négy. Ebből kettő igazából Keleten, Akarattyán és Kenesén. Aztán Tihanyig semmi, ott a gödrösi, utána az örvényesi szabadstrand. Ennyi.

Mi errefelé fizetünk a strandolásért, akkor is ha csak egy órára mártóznánk futólag. A futólagos, egy órás látogatás nálunk a strandolás alapállapota, hiszen ki nem bírnánk fél napra letáborozni a tömegben sok cuccal. A strandfelszerelésünk ezért csak egy kis táska a törölközőnek, flaska víznek, meg a váltás gatyának. Mondom, helyiek vagyunk, egyéb dolgunk is van, mint a strandon tölteni a napot. S egyébre is szánjuk a pénzt, mint teljes árú egész napos strandbelépőre egy futó strandolásért. Bezzeg a Déli partiak ezt napközben is megtehetik a szabadstrandjaikon!

Persze ott a közös hajónk a Gödrösi kikötőben. Mozgó strand. A legszínvonalasabb strandolás bevitorlázni a víz közepébe, és senkitől sem zavartatva csobbanni a hajóról. De egy hajózás, odaúttal, hajó-felszereléssel, leszerelkezéssel, visszaúttal legalább három-négy óra. Meg kell gondolni. Ha tényleg csak merítkeznénk egy gyorsat, akkor inkább a kassza-zárásra célzunk. Este hét a nyári forróságban a ‘pont jó’ kategória. Tömeg sincs már, és fél kilencig még süt a Nap.

Tehát ha előre beizzítjuk a családot, hogy fél hétre álljon mindenki készen, akkor háromnegyedre készen is vagyunk, és hétre Veszprémből a csopaki, almádi vagy alsóörsi strandon vagyunk. Már sehol sincs belépő. Az idő lágy, a víz jó, a tömeg jó része elillant. Élvezkedünk egy-másfél órát, s irány haza! Kivétel a vasárnap. Olyankor este nem szabad menni, egy órába is telne hazajutni; tele az út Veszprém felé a hazainduló Pestiekkel. Vasárnap inkább bevállaljuk néhányszor a napközbeni strandbelépő luxusát. Legtöbbször megbánjuk. Nem a pénz miatt, az rá van szánva, de vasárnap délután jó időben egy balatoni strandon olyan a tömeg, ami már nem csábító.

Tehát a strandbelépőre keveset költünk. Néha vendégekkel, meg ha nagyon elegünk van a melegből. De van még egy furcsaság a strandolásainkban: a Balatonon kívüli strandok érdekessége. Tiszai, Dunai, Velencei tavi, sőt kis tavi strandokat kerestünk és próbáltunk már, és bevalljuk, majdnem mind tetszett. Mert azok nekünk még újdonság. Egzotikus élmény szikláról ugrani az Apci tengerszembe, vagy élvezni a sodrást (meg a balatoni ár alig felébe kerülő főtt kukoricát) egy jó kis tiszai strandon. Élvezzük kicsit, aztán engedünk a vonzásnak és jövünk vissza a „mi tengerünkhöz”, a Balatonhoz. Mert itt lehet igazán jókat strandolni.

Szeptemberi forró délutánon suli után leugrani a csopaki strandra. Igazi helyi fíling.
Az ország legnagyobb homokfövenyes strandját a Tiszánál találod. A Köröstorok partfürdő Csongrádon.
close

A blog feliratkozói most ingyen letölthetik e-könyvben az új regényemet.

Nem leszel leöntve emailekkel, inkább ritkán küldök, de jót.

Subscribe
Visszajelzés
guest
2 hozzászólások
Inline Feedbacks
View all comments
Vincze Peti
Vincze Peti
11 hónapja

Jó volt olvasni, kicsit azért irigykedünk, hogy ti “Balatonosak” vagy “Balatoniak” vagytok 🙂 De azért megnyugodott a szívem, amikor megláttam az “én” strandomról a képet Csongrádon 🙂 Az sosem belépős, és karnyújtásnyira van, gyerekbiztos, “olcsó” (a Balcsihoz képet persze).

2
0
Szólj hozzá lent!x
()
x