Őszi Nyár a Balatonnál – valami változik
Sétálunk az akarattyai utcákon, ki a reggel hat óra huszonötös buszhoz, hogy elintegessük a lányunkat. Megy iskolába, be Veszprémbe. Bejárós lány lett kis időre, de élvezi.
Szeptember közepi reggel van, mégis, nyári reggel. Langyos a levegő, az ég kék, a lombok tetejét már süti a Nap. Olyan fajta reggel, amilyenen érezni lehet, hogy forró nyári nap következik, s olyan volt tegnap is.
S valóban, itt nyár van. Nem csak olyan ősziesen, mint a múlt héten, mikor napközben rövidnadrág kellett a tűző napon, de este fél kilenckor már pulóverben és farmerben is dideregtünk a teraszon. Most egyik pulóvert még el is felejtettünk a reggeli sietségben, és egyáltalán nem bánjuk. Tegnap este fél tízkor is csak azért váltottunk rövidnadrágról és mezítlábról melegebbre, mert kifeküdtünk csillagokat nézni a kerti nyugágyba.
Itt a nyár. S ennek örülünk. Örülünk a napközbeni harminc foknak, és a úszásoknak a melegedő Balatonban. Már huszonhárom fokos. Nem emlékszünk, hogy valaha is szeptemberben két fokot melegedett volna. Igazi ajándék! Ajándék, amiért hálásnak kell lennünk. Hálásnak úgy is, hogy élünk a lehetőséggel, amit kapunk, hisz minden nap lemegyünk a strandra úszni egy rövidet.
Minden nap, mert a jó időben innen távmunkázunk. S ez a lehetőség még inkább okot ad a hálára.
Bölcs munkáltatóink a különleges helyzet okán otthon tartják az embereket, s ezzel hatékony munkavégzést tudtunk elérni, hála a technikának és a szervezettségnek. Mi munkavállalók meg cserébe a nyár nagy részében itt a Balatonnál lehettünk, és hajnalban meg este most is kiülhetünk Balatont nézni, mert a jó idő itt marasztalt, aztán visszacsalt minket az akarattyai nyaralóba. Napközben lefuthatunk úszni egyet a napon szikrázó nyári habokban, előtte-utána meg a kertben ülve termelhetjük a profitot egész nap a jó levegőn. (Meg még kicsit késő délután is, hogy az egy óra strandolást ledolgozzuk).
De működik. Mindenki jól jár. Win-win szituációnak mondjuk, mert mai bölcsességünk már kevéssé latinul vagy franciául működik, mint a klasszikus korokban. Egyszerű korszak egyszerű nyelvet kíván.
Távmunkázunk a kertből, ülünk a sétányon, vagy úszás után a forró parti köveken, s el-elgondolkodunk azon, hogy valami itt változik. Most nem a klímára gondolunk ez alatt. Az persze szintén változik, de van itt még valami, ami most fontosabb: Hogyan és honnan fogunk dolgozni öt év múlva, tíz év múlva?
A cégek irodái tavasszal kényszerűségből átálltak a távmunkára. Aztán kiderült, hogy így is megy a szekér, sőt, ráéreztek az ízére. Mi magunk is tudunk nagy cégek által visszamondott irodabővítési tervekről, átgondolt és újragondolt működési folyamatokról, melyek mind arra vezetnek, hogy az „ülőmunkás” otthon ül, nem az irodában. Otthon, vagy ahol van Internet. Nem kell elmennie az irodáig, hogy pont ott üljön. Odamennek helyette az adatmorzsák a világhálón keresztül, hisz kiderült, azok gyorsabbak, mint a busz. Be kell menni az irodába olykor, így akármilyen messzire (még) nem lehet letáborozni Budapesttől, de igazolódik, a munka legtöbbször megy távolról is. Egyre jobban.
Így aztán ezen a téren valami változni fog.
A buszmegállóból kisétálunk a tengerpanorámás sétányra, a reggeli levegőn át kinézünk a nagy víz távoli partjai felé, s arra gondolunk, ma vajon hányan fognak velünk együtt innen, a Balaton partjáról irodai távmunkát végezni. És holnap? És jövőre? Mert akárki akármit mond, a Balatonnál jobb, mint Budapesten. Ebben a többség valószínűleg egyetért. S ha ez a többség szépen és hatékonyan dolgozik a távmunkából (korszakunk nyelvén, angolul, a home officeból), akkor a munkaadóik és ők is egyre jobban belejönnek ebbe. Aztán egyszer csak az ideiglenes lesz az új normális. Talán máris elkezdődött valami, hiszen a fővároshoz bejárható távolságban elhelyezkedő Siófok-Almádi karéjban ment fel a legjobban mostanában az ingatlanok ára. A pár bemenős napon meg lehessen azért fordulni Pestről. Nem lehet mindent távolról intézni. De egyre több mindent, és egyre távolabbról. Bárhonnan.
És ebben van a nagy változás, amit most itt érzek a szeptemberi nyár hétköznapjaiban. Mert ha ez beindul, ha ebből tömeges trend lesz, akkor egyre többen töltenek hosszabb-rövidebb időt itt a Balatonnál olyanok, akik Budapestről kapják a „pesti szintű fizetést”, és itt helyben költik el. Az mennyivel több vásárlóerő vajon? Több mint a nyári turistáké? Mennyivel több boltra meg autószerelőre meg fogorvosra lesz akkor itt szükség? Menyivel több lakásra, házra? Új felparcellázások jönnek, miközben ürül ki a nagyváros? Ott meg leesik a megálló-pékségek forgalma?
Azt jelentené mindez, hogy a nyaraló-tulajdonosok nem csak a szabadságuk alatt, hanem egyre több munkanapon is itt laknának és költenének. Idővel, a távmunka megerősödésével nem csak a jóidő-szezon csatornázna ide vásárlóerőt, hanem egész évben folyna ide egyre több pénz? Milyen változásokat hozna ez a helyi gazdaságban? S nem csak itt a Balatonnál, hanem bárhol az országban, ahol jobb lakni, mint Budapesten. Legyen az eldugott hegyi falu, folyópart, tópart, kisváros, kinek mi tetszik. Idővel akár tengerpart?
Felbolydulunk? Pár évtized alatt kiürülnek a nagyvárosok? S nem csak Budapest, hanem Európa, Amerika, Ázsia nagyvárosainak lakói is elkezdenek nyaralóhelyekre áttelepülni ideiglenes és állandó lakosnak? A londoni és frankfurti irodisták hada Ibizára, Liguriába meg Provance-ba jár majd lakni? Ahol aztán megsokszorozódik a lakosság, mert megy utánuk a szolgáltató szektor is?
Hisz az emberek azért jártak a nagyvárosba dolgozni, mert ott fakadtak a pénzforrások, és azért költöztek a nagyvárosba vagy közelébe, mert ott dolgoztak. Ezért aztán a nagyvárosban szolgálták ki őket a fodrászok, szerelők, fogorvosok meg pékek is. Akik azért mentek oda, mert ott költötték a pénzüket ezek az emberek, vagyis az ő pénzforrásaik. A gazdaság körforgása.
De ha a munkafolyamatokat, s vele a pénzforrásokat az internet-csővezetéken át bárhova el lehet juttatni, akkor az emberek lassanként elgondolkodnak, hova telepedjenek.
Ennek a változásnak a fuvallatát érezzük a szeptemberi nyárban. Mert az idő most még ilyen kellemes, aztán majd lesz őszies, télies és tavasz után megint nyár. Ez megszokott, még ha változik is lassan a klíma. De ha a távolról stabilan végezhető munka kultúrája megerősödik, akkor az még annál hamarabb hozhat látványos változást a mindennapjainkba itt a Balatonnál és máshol is.
Kállai Szilárd
2020.09.15.
—
Kiegészítés: Más is így gondolja
Október elején egy településfejlesztési konferencián az alábbi kijelentés hangzott el: Fel kell arra készülni, hogy a következő tíz évben sokan fognak a Balatonhoz költözni.
Mindezt a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének elnöke jelentette ki előadásában, a sajtó pedig felfigyelt rá (meg az én feleségem a boltban, ahol bemondta épp a rádió).
Schmidt Jenő örömmel fogadta kollegiális megkeresésemet a hasonlóan gondolkodás kapcsán. Volt kedves megosztani velem a teljes prezentációját, illetve megírta, hogy a megállapítása alapja az általa hozzáférhető egyetemi, illetve MTA RKK tanulmányok a jövőbeni lakossági növekedés és beruházás változásról, továbbá a kiadott építési engedélyek számának és helyének elemzése.
Valami tehát tényleg lehet a levegőben, amire a home office trend még ráerősít.
—
Kiegészítés II: Más is így gondolja
November elején jelent meg egy cikk, amely ugyanezt a kérdést járja körül alaposan. A szerző Szepesi Balázs, az MCC Közgazdasági iskolájának vezetője.
Már évek óta azt mondogatom, hogy olyan dolgok kellenek ide, amik nem nyáron növelik a forgalmat, mert akkor van elég (a csúcsidőben sok is), hanem a főszezonon kívül. Ilyenkor nagyon jól jön, ha egy kicsit több az ember, nagyobb a forgalom, és így a boltok és a vendéglők nyitva tudnak tartani (esetleg beruháznak a téli nyitvatartásra is).