Fák

Fák

Kiültünk kicsit a kora májusi napra az akarattyai kertbe. Reggeli meditáció helyett reggeli utáni mélázás egy nyugszékben, mielőtt még valami ‘hasznosba’ kezdenénk.

Szemléljük a szomszédaink telkén díszelgő fákat, bokrokat. A fák társaslények. Az erdőben és ligetekben, ahol együtt élnek, közeli és távoli szomszédok idomulnak egymáshoz. Hiába akarna a fiatalabb fa lendületesen nőni, ha az öregebb fa föléje terebélyesedik. Elér a kisebb fa az ágakig, ahol már sűrűn vannak, s ott kénytelen kissé elgondolkodni. Ha az erőviszonyok olyanok, akkor áttör a lombokon és a másik fát túlnövi. Ha erre még nem jött el az idő, inkább oldalra próbál kinyúlni ágaival. Helyezkedik, sűrűsödik, készül a lehetőségre.

Itt előttünk a szomszéd öreg fenyőfája egyelőre még kordában tartja a hóna alatt törekvő juhart. Meg még egy harmadik fát is, aminek nem tudjuk a fajtáját. De őt a juhar már elkerülte. Fény felől van, míg a harmadik fa még bokrokkal, és folyondárral is ölelkezik. Amarra, a juharon túl mirabella szilva, meg még pár bokor a társulás alkotói.

Korlátozzák, de védik is egymást. A nagy fenyő védelmében a juharnak nem kell annyira tartania a széltől, jégveréstől. Mert az erdő szövetség is. Védelem, kölcsönös összefogás. „A korlátok kapaszkodók is egyben.” – mondta a bölcs. A többi, látszólag akadályozó fa védő társ is.

Milyen lenne, ha fa-próféták támadnának valahonnan, s az erdőben a kis facsemetéket meggyőznék, hogy nekik ott nem jó, válasszák inkább a korlátlan szabadságot a végtelen réteken? Mesélnének a fa-próféták a legelő fölé magányosan terebélyesedő tölgyfáról, s mondanák: „Képzeljétek, mekkora! Arra nő, amerre akar, olyan nagyra, amekkorára akar. Egy egész országnyi állat lakik a lombkoronájában, és messziről látszik büszkesége. Ugye ti is inkább ilyenek lennétek? ”

Erre a sok hiszékeny facsemete özönlene ki a legelőre, hogy ott kezdjen ön-fa karriert. Egymástól is jó messze vernének újra gyökeret, nehogy véletlenül erdő legyen belőlük. Jókat nevetnének a sok ostoba társukon, akik az erdőben maradtak versengeni és együttműködni, mint ahogy a fák teszik, mióta világ a világ.

Hanem vannak helyek, ahol nő az erdő, s vannak, ahol nincs. Ha pedig valahol nincs, annak megvan az oka. Ott vékony a talaj, zordak a szelek, kevés az élelem az állatoknak is. A sok ön-fa jó része az első évben elpusztulna, elsatnyulna. Sokat kitépne a szél. A többiek örülnének, ha az éhes állatok nem az ő hajtásaikat falnák fel. A fa-prófétáknak nagyon sokat kellene duruzsolniuk az ön-fák fülébe, hogy eltereljék figyelmüket nyomorúságukról. Hogy érezhessék, milyen különlegesek, s mennyivel felsőbbrendűek is ők az erdőnél. Ha sokat mondják ezt nekik, el is hiszik.

Néhányuk talán meg tudná kérdezni az öreg tölgyet, „Hogy is van ez Tölgy Apó? Hogy tudtál Te itt megmaradni?”

Ha figyelnek a válaszra, megtudnák, hogy ott, ahova a nagy tölgy gyökerezett, valamiért egy kicsikével jobb a talaj, és védettebb is volt a csemetekora. De mesélne arról is, hogyan állt ellen egyedül a szeleknek és viharoknak meg az éhes állatok fogának, megkeményedve az idők során. Mert ő győző típus. Mert ha az erdőben vert volna gyökeret, akkor is ő lenne az erdő legerősebb fája. Talán már az öreg tölgy sem tenné hozzá – hiúságból –, hogy menyivel jobb lenne neki társaságban élni. Ha lennének körülötte mások is. Legalább egy kis liget.

De azért mikor az erdő felé tekintene vágyakozva, az ön-fák titokban követnék a tekintetét. Aztán dühödten űznék el a fa-prófétákat vissza, ahonnan jöttek.

close

A blog feliratkozói most ingyen letölthetik e-könyvben az új regényemet.

Nem leszel leöntve emailekkel, inkább ritkán küldök, de jót.

Subscribe
Visszajelzés
guest
5 hozzászólások
Inline Feedbacks
View all comments
Szeremleyné Koncz Krisztina
Szeremleyné Koncz Krisztina
8 hónapja

Már látom az Eötvös Károly nagy Tölgy Fa lombjai közt ott, növekszik a kis tölgy fa Kállai Szilárd néven…
Felolvastam Hubámnak, aki mélyülő hallgatással és csendesen lágyuló figyelemmel révűlt át, egy öreg erdő öreg Fa Lehajlo lomb koronályává.. …
Köszönjük a szép élményt s meghitt tanulságokat..

Jászvári Péter
Jászvári Péter
8 hónapja

Velős és veretes gondolatok!
De Szilárd már csak ilyen…
Várjuk a következőt !

Kormos Noémi
Kormos Noémi
8 hónapja

Köszönöm.
A gondolatébresztést is.
A mi kertünkben egy talán 100 évet is megélt hársfa áll.
Ahogy olvastam soraid, felidézte bennem a nyári estéket, amikor a hintaágyban ülve szemlélem A FÁT.
Mindig tisztelettel és jó érzéssel szemlélem.
Utóbbi hetekben pedig szétáradó illatát is élvezhetem.
Csak nekem nem jutott eszembe ilyen elgondolkodtató történet. (-:

5
0
Szólj hozzá lent!x
()
x