Eötvös Károllyal a füredi Pantheonban
Állunk ott a tömegben, Füreden, a Pantheonban, hűs márciusi délután, hallgatjuk a nagynevű irodalomtörténész avató beszédét, és csodálkozunk. Nem első sorban azért, mert a nagynevű irodalom történész roppant szórakoztató előadó. Azon csodálkozunk, hogyan lettünk főszereplők ebben a történetben.
Mert az Eötvös Károly emléktáblát átadó beszéd mirólunk is szól.
A fiatalemberről, aki lelkesedésből újra kiadta az Utazás a Balaton körül-t.
Ami már nagyon kellett, és ami hiányt pótolt. Akkora hiányt, hogy a december közepén megjelent könyv év végére mind el is fogyott, és januárban újra kellett nyomni. Mi meg csak kapkodtuk a fejünket, s közben örültünk. Örültünk, mert jó látni, hogy sok más embernek is tetszik, ami nekünk tetszik. Örültünk, mert nem csak egyszerűen tetszik nekünk ez a könyv, hanem fontos műnek is tartjuk. Nem csak helyi szempontból, hanem az egész magyarság számára fontosnak. Végül, de nem utolsó sorban örültünk, mert a megtakarításunkból erre kockáztatott nem kis összeg nem rekedt meg egy halom eladatatlan könyvben, hanem megfialva tért hozzánk vissza.
Örömünkben adományoztunk is egy csinos összeget a füredi Eötvös Károly emléktábla létrehozására (nagyon drága egy ilyen márvány-bronz alkotás, így is a helyi önkormányzat vitte a prímet), ezen felül
alkalmi kokárdát terveztünk, rendeltünk és ajándékoztunk minden megjelenőnek.
Azóta is ezek a népszerű kokárdák a családban.
Örültünk azért is, mert úgy éreztük, valami elindult. Eötvös, a nagy anekdotázó és egykori bestsellere, a Nagy Balatonos könyv újra elfoglalhatja a megérdemelt magas helyét a hazai irodalmi köztudatban. Ez aztán valóban igazolást nyert: újságok és magazinok írtak róla dicsőítő cikkeket egyetlen fillér reklámköltség nélkül, nagy nevű publicisták éltették, a helyi tévék után többször bekerültünk a témával az országos rádiókba, majd pár év múltán egy rádiós kulturális főszerkesztő azzal hívott fel minket, szeretne riportot készíteni az emberrel, aki újrateremtette az Eötvös Kultuszt.
És, igen! Olvassák őt újra, egyre többen, s ez jó.
És ki kellett aztán adnunk a Nagy Balatonos Könyv folytatását, meg a bakonyi anekdotákat, és az 1848-as visszaemlékezéseket is. És tartottunk aztán nagy budapesti PIM-es-puccos bemutatót, meghívott interjúra országos tévé is, és fogyott a könyv megállíthatatlanul.
És annak is örültünk, hogy „De jó! Még olvasnak az emberek!”. És de jó, hogy a mi Balatonunkról!
Történeteket, melyek bearanyozzák a múltat, és ezzel tartást és fényt adnak a jelennek. Azóta is, füredi sétáink alkalmával, sokszor felmegyünk a Pantheonhoz, végignézegetjük a Balatonhoz köthető nagy művészek emléktábláit, köztünk a „miénket”, melyhez igazán közünk van, és ott járva kicsit büszkék is vagyunk magunkra.
Az emléktábla azt írja Eötvös Károlyról, hogy „Tengernek álmodta a Balatont, és tengernek álmodta a magyarságot”. Mi is álmodtunk valamit egy könyvről. Az álom valóra vált,
s oly jó kimondani, „mi adtuk ki annak idején az Utazás a Balaton körül-t”,
aztán begyűjteni az elismerő tekinteteket és szavakat olyan emberektől, akik az ilyesmit elismerik.
Hálásak vagyunk mindezért a könyvnek, aki miután mi afféle botcsinálta könyvkiadó-Aladdinként rátaláltunk, s elkezdtük ‘kifényesíteni’, dzsinnként szabadult ki a feledés csodalámpájából, és ellenállhatatlanul megvalósította magát.
Köszönjük, hogy ehhez minket választott!
.
Subscribe
Login
0 hozzászólások