Bezáródó világ a Balatonnál
– Még ezt a szezont végigcsinálom, aztán ősszel végleg bezárok! – Önti ki nekünk fájdalmát az ősz hajú zöldséges. Régóta a családi boltjukba járunk rekesz szódát cserélni, meg hozzá kis paradicsom, paprika, barack, ha kell. Régóta láttuk már rajta a fáradás jeleit, de arra gondoltunk, ott van a fiatalabb generáció, majd átveszi idővel. Úgy látszik, nem veszi.
Nincs már nagy üzlet a nyaralóközönségre épülő kisboltokban, büfékben a Balatonnál. Így nincs már akkora vonzerejük a fiatalabb generációk számára, akik családon belül látják a teljes képet. A gürcölésekkel, lemondásokkal együtt.
– Harminc éve nekem nincs olyan, hogy balatoni nyár. Csak a munka! Hát van ennek így értelme? – árad tovább a panasz.
Pedig mi csak azt kérdeztük meg (fellendítendő a boltot), hogy van-e nagy tételben lekvárnak való eper. Megtudtuk, hogy idén nem lesz, mert olyan volt az idő, meg alig van már aki termeli. Innen jutott aztán a téma az „alig van már, aki itt ezt árulni akarja”-ig. És tényleg alig.
De tán a zöldséges mégse zár be, hisz ki tudja, hány éve fogadkozik. [frissítés: szeptember elejétől bezártak bizonytalan időre]. Csinálja, mert ebben van. Talán a következő szezon jobb lesz. Mégsem kell valahol alkalmazottként gürcölnie. De ha jön szembe valami jobb vállalkozási lehetőség, hát jöjjön!
Évek óta figyeljük a strandokon is, ahogy fogy a büfésor. Szezonban hétvégén még ki-kinyitnak többen is, de hétköznap már csak az első kettő tart ki. Pár éve még egy új büfés is nyitott, felújított, belendült, de idén nem láttuk őket nyitva.
Nem frekventált strand mellett, rövidülő szezonban, kapun kívül működő büfésor, hát nem csoda, ha minden kicsit olyan megkopott. Meghoz nekik a büfé ezt-azt, de már távolról sem az „élet császára a balatoni büfés”-hangulat lengi be a környezetüket. Megyeget a bolt, veszünk mi is néha ezt-azt (ld. Akarattyai vaníliafagyalt), de a tömegek már nem ostromolják őket. Van egy-két csúcsnap a szezonban, egyébként meg a bizonytalanság. Egyre kopottabb az összkép, gyűlnek a lehúzott rolók.
Ha a nép költ valahol, inkább a „menőbb helyeken”. A kisbolt helyett meg a nagyboltban. A Balaton körül már mindenhol van elérhető közelségben valamelyik szupermarket-láncból, akik elviszik a zöldséges forgalmát.
Vannak fellendülő területek is, mit például a minőségi borturizmus, gasztro-turizmus. De ez a büfésnek, a zöldségesnek, a kisboltosnak édeskevés. Mert már van elég gazdag a társadalom ahhoz hogy egy szűkebb rétege igényelje és eltartsa a prémium gasztro-turizmust, de nem elég gazdag a társadalom ahhoz, hogy egy másik, tágabb rétege eltartsa a balatoni kisboltosokat és büféseket. Letűnik egy világ, egy korszak, vele egy vállalkozó generáció a Balatonnál, s nem sokuktól veszik át a stafétát.
Talán ez is valamilyen megújulási folyamat törvényszerű eleme. Hogy bisztró meg gasztró meg hotel a jövő, és aki arra mozdul, boldogul. S ez jól hangozhat ugyan nagy általános statisztikai szinten, balatoni stratégiai nézetben, de aki a séma „kipottyanó végén” van, annak sovány vigasz.
Öreg barátom mondta, a Balatonnál a leginkább védendő, már alig fellelhető élőlény a tájban élő ember. A pákászok, kapások, pásztorok, halászlegények már rég letűntek. Talán a tájvédelem következő, kihalóban levő védett fajává a balatoni büfést és kisboltost fogják nyilvánítani?
Kállai Szilárd
2020.07.21.
Subscribe
Login
0 hozzászólások