A Pestiek

A Pestiek

Percek óta lessük, hol lesz egy kis rés az autóáradatban, amikor végre vakmerőn kifordulhatunk balra a főútra. Izzadunk a feszült várakozásban, hiába pörög a légkondi a kocsiban. Nyár van, napos szombat délelőtt, jönnek hosszú, végtelen sorban a Pestiek a Balatonra.

A Balaton-körüli nép számára mindenki „Pesti”, aki hétvégén ide jön az ország más részeiből. Pesti, budai vagy kecskeméti lakos az istenadta, egyre megy. Nyáron sokan jönnek. Hosszú autókonvojaik megtöltenek minden főutat. Hétvégére úgy tervezzük a mozgásainkat, hogy fő csapásaikat irányban elkerüljük. Kiszámíthatóan mozognak, mint egy óriási halraj a tengeren. Csak rájuk nem halászik senki, legfeljebb néhány benzinkutas meg kisbolt. Egyszer kell csak innen sikeresen balra kifordulni, és onnantól majd már szemben megyünk az áradattal, a laza sávban.

Mi persze a csapásirányokban is ismerünk szökőutakat, szükség esetére. Valaha el is gondolkoztunk arról, hogy ha olyasmiben vállalkoznánk, jól lehetne szórólapozni vasárnap a sztráda felé bedugulva állók közt egy szökőút-ajánlással. A lap egyik oldalán lenne a szökőút, a másik oldalon a termék ajánlóját láthatná a hálás olvasó. Ilyet azóta se csináltunk, de tessék, itt az ötlet, ha valaki akarja, használja!

Hogy a szökőutakat úgyis feldobja a Google vagy a Waze? Nem dobja. Nemt’om miért nem. Sokan kerülnek Veszprém felé is Vasárnap, s onnan tovább a Nyolcason Fehérvár felé, de az ugyanúgy bedugul. Ráadásul Veszprém felé mennek a Győr felé tartó „Pestiek” is…

De hát a Pesten lakásnak számos előnye van. Oly sok, hogy abba simán belefér nekik ez a kis keccsolás nyáron az oda-vissza úttal.

Mi, a Balaton szerelmeseként, ezt is másként gondoltuk, mikor 2003-ban ide jöttünk lakni Pestről, egyenesen a Lehel Térről. Sokáig „Pestiek” maradtunk ettől még a helyiek szemében. Később, mikor először beszélte valaki nekünk másról, hogy „az Pesti”, egyből tudtuk, a beilleszkedésünk nagyot lépett előre. Mikor aztán megjelentettük a Nagy Balatonos Könyvet Eötvös Károlytól, hivatalosan is elismertettünk, mint balatoni emberek.

Lehet az ilyenre hatni munkával, eredményekkel. Ezért azt gondolom, mind balatoni emberek vagyunk, azokkal együtt, akiket akár Pestről, akár máshonnan föl-földobott kőként idevonz újra meg újra a Balaton, és akik odaadásukkal, rajongásukkal, nemkülönben tetteikkel tesznek is ezért. Mert van itt valami vonzerő, amit nem lehet egészen megfogalmazni.

Mert hát kik is azok a „Pestiek”? A homogén masszának tűnő autóáradatban, s a vonatok tömött kocsijain nagyon is különféle emberek érkeznek a Balatonhoz. Széles a spektrum. Van, aki ordenáré a vízben a strandon és a nyári estében is, van aki csak úgy jön azt’ itt van, s van aki szelíd tisztelettel, hálát adva érkezik a Tóhoz.

Nemzetek szintjén is igaznak vallom, hogy felül kell emelkedni a sztereotípiákon. Itt is igaz, hogy az ember számít. Akár Pestről akár Miskolcról jött. S a helyben lakás sem jogosít fel önmagában a feddhetetlenségre. Csak jobb. Persze a környezeted kihat a gondolkodásodra és a viselkedésedre. Érdemes megválogatni.

Végre sikerül a balkanyar! Egyik Pesti kicsit belassult, és nyílt némi rés a konvojban. Elégedett mosollyal szelhetjük az utat Akarattya felé, suhanva a szemközt vánszorgók sora mellett. Amúgy veszprémiek vagyunk, de azokat már nem kategorizálják külön. Azok itteniek.

close

A blog feliratkozói most ingyen letölthetik e-könyvben az új regényemet.

Nem leszel leöntve emailekkel, inkább ritkán küldök, de jót.

Subscribe
Visszajelzés
guest
2 hozzászólások
Inline Feedbacks
View all comments
Bukovszky Mihály
Bukovszky Mihály
6 hónapja

Kedves Szilárd, jómagam azért kritikusabb lettem volna írásodban, bár nyitott toleranciád mindenképpen dicséretes. Ugyanakkor a puszta ‘tolerancia’ sajnos a tényeket nem fedheti le jótékony szőnyegként… A tények ugyebár makacs dolgok és a “pestiek” bizony sokszor kritikátlanul viselkednek errefelé… Nyilván, ennek is van pszichológiája és nyilván, ez sem vonatkozik ‘mindenkire’… 🙂

2
0
Szólj hozzá lent!x
()
x