A Magyarság Tengerpanorámája

A Magyarság Tengerpanorámája

– Olyan, mint a tenger! – Mondta akkori főnökünk, akit 2003 tavaszán idehoztunk egy céges útról hazafelé a kollégákkal együtt, hadd lássanak csodát!

Aztán mondott még valamit az akkori főnökünk, ami szíven ütött miket: – Jó lehet annak, aki itt lakhat! – Szíven ütött, mert nem csak, hogy mi is így gondoltuk már sok ideje, de akkor már javában munkálkodtunk is azon, hogy elhagyjuk a pesti menő állást, és itt lakhassunk a Balatonnál. Sok minden történt azóta, például akkori főnökünk tizenhárom év után megint a főnökünk lett, de ez a hely újra és újra rabul ejt minket, és mindenkit, akit elhozunk ide.

A Magyarság Tengerpanorámája. Így hívjuk azt a látványcsodát, ami a szemünk elé tárul az akarattyai Kisfaludy Sétányról. A löszfal tetejéről ötven méter magasból, de közel a tóhoz, keletről, hosszában látunk rá a Balatonra. Óriási víz minden irányban. Tengerérzés!

Szeretünk ide kisétálni, kihozni messze földről érkezett vendégeinket, vagy a helyet nem ismerő hazai barátainkat. Sokszor kijövünk ide olyankor is, mikor autóval haladunk át Akarattyán. Kitérni kis időre, töltekezni. Magunkba inni a látványt, amitől szárnyal a lélek a hatalmas térben a víz felett.

Néhány pad korábban is volt, de kedves emberek újabban még több padot adományoztak ide a községnek, leülhetnek a sétálók. Kiülünk egy padra a végtelenség peremén, és azt tudjuk csak, hogy jó itt. Minden más megszűnik.

Pár emlék tolul fel. Ültünk itt sokszor kedvesünkkel borozva legénykorunkban is, észre sem véve hogyan közelít Siófok felől a zivatar. Vagy tiszta este a vízen ringó hajók lámpásait figyeltük andalodva. El is engedtünk itt a nagy térbe szomorúságot, örömet, sok mindent. Mert ez a nagy tér mindent felold, kitisztul a tudatod. Mintha a világ szélén lennél.

Régóta idehozunk ezért barátokat, vendégeket. Ezt látni kell, és megélni. Mert itt a látásnál valami hatalmasabb történik az emberrel. Engedni kell és jó. Sokat fényképezzük is e látványt, s nem csodálkozunk, hogy a fénykép nem adja vissza az érzést. A panorámafotó sem. Eltesszük hát magunkba, de ott kevés lesz belőle, és vágyunk ismét vissza.

Meg tudjuk érteni, hogy tavaly teraszos söröző is létesült a látvány közelében a sétányon. Még ha a söreiket nem is tudtuk még megérteni. De majd megpróbáljuk, mert aki idejön, csak jó ember lehet. Vagy azzá válik.

Terápiás céllal, receptre kellene felírni az embereknek egy jó sétát és egy óra üldögélést a Kisfaludy Sétányon.

A főúton ide háromszáz méterre autózók sokasága nem is sejti, mi mellett rohan el. Mi is oly sokszor csak elsuhanunk az úton, de cserébe még többször kijövünk ide. Mert a Tengerpanoráma visszaad nekünk valamit. Valamit a nagyság és a végtelenség érzéséből, amiben oly jó újra és újra megmártózni, míg feloldódva leválnak rólunk kicsinységeink, s hálásan gondolunk arra, milyen jó hogy itt lakhatunk!

close

A blog feliratkozói most ingyen letölthetik e-könyvben az új regényemet.

Nem leszel leöntve emailekkel, inkább ritkán küldök, de jót.

Subscribe
Visszajelzés
guest
2 hozzászólások
Inline Feedbacks
View all comments
Zemann István
Zemann István
2 hónapja

Gratulálok! Gyönyörű!

2
0
Szólj hozzá lent!x
()
x