A Balaton Fazekasa

A Balaton Fazekasa

Száguldunk a péntek késő délutáni esőben a Déli Parton, s még nem tudjuk, hol alszunk ma éjjel. Bortúrázni indultunk, borászhoz közeli szállásra vágynánk igazából. Jár az ablaktörlő, járnak a gondolataink.

Az eddig felhívott szállások mind foglaltak. Az este közeledik, mi távolodunk otthonról. Kedvesem forgatja a prospektust, nézegeti, kit hívhatnánk még fel (2005-öt írunk, nincs még okostelefon pötyögés). Latolgatjuk, mi maradt.

Most kellett jönnünk, hiába az eső, hiába hogy nincs szállás, erre a hétvégére szerveztük kis közös elszabadulásunkat. A harmadik nyár kezdődik úgy, hogy Balatoniak lettünk, a második gyermekünk lesz lassan egy éves, ideje volt újra bortúrába fogni. Azért a Déli Parton, mert célunk nem volt más, mint eljutni a misztikum ködébe burkolózó személyes zarándokhelyünkre, a Balatonberényi Szőlőhegybe, ahol egykor Hamvas Béla megírta a Bor Filozófiáját.

De a berényi szállást péntek délben visszamondták, így sebtiben mást kellene találnunk. Lehetőleg valami kisebb helyet, ahol két borturistának is örülnek, nem csak egy busznyi látogatónak.

Végül, emiatti fenntartásaink ellenére, próbát teszünk a nagy nevű boglári borász nevét viselő szálláshellyel is. Az öccsével beszélünk, övé az azonos nevű fazekas-udvarház. Biztat minket „Van otthon pár üveggel a bátyám boraiból is. Kilencre hazaérek. Addig érezzék jól magukat!”.

A még mindig szakadó esőben nyolckor érkezünk, rohanunk át a kocsitól a tornácig, ahol kedvesen fogad minket a háziasszony: „Épp főtt egy kis gerslis lecsó. Kérnek?”

Vadul vetjük rá magunkat a lakomára, amit foszlós házi kenyér és a ház bora tesz még különlegesebbé. Közben a „kérnek”-ből „kértek” lesz, s már úgy beszélgetünk a háziasszonnyal, mintha régi barátok lennénk. Mennyei a cserépbográcsban főtt étel, s hozzá a vendégszeretet.

A gazda is megérkezik, bekapcsolódik a társalgásba. Egy a hullámhossz, fél szavakból megértjük egymást, egyet mondunk, s egyet gondolunk. Éjfél múlt, mikor az ágy felé kezdünk már gondolni, s akkor jövünk rá, hogy a varázslat hatása alatt a beköltözés elmaradt, még minden csomagunk a kocsiban van.

Az ilyen helyek, kívánjuk, hogy minél többen legyenek a Balatonnál! Ahol a falak is, a köztük űzött munka is szeretetből, s lelkesedésből vannak. Ahol aztán ott akarunk maradni egész hétvégére. Ahova nem csak „egyszer majd visszamegyünk” hanem úgy jövünk el, hogy a következő alkalmat, lányunk egy éves születésnapi ünneplését már oda szervezzük. Ahonnan aztán éveken keresztül szerezzük be a míves fazekasholmikat, s a jó borokat. Ahol a gazda kitart a hagyományok mellett, olyannyira, hogy nála a „kérnek”, még mindig „kérnek”, pedig azóta egy alkalommal már a nagy nevű publicistával is spontán pertut ittunk nála. (A nagy nevű publicista meglátta a pulton a csomagot Eötvös Károly Nagy Balatonos Könyvéből, s az utóbbi évek legjelentősebb könyvkiadásának minősítette ezt megelőzően.)

Nem bánjuk a magázódást, mert cserébe a Balaton Fazekasa példát mutat nekünk emberségből, kitartásból, hajlíthatatlanságból, mindezt utánozhatatlanan jó kedéllyel fűszerezve.

Kívánjuk, minél több ilyen ember legyen a Balatonnál, s akkor rendben lesz minden.

Ui: Még azt is megbocsátjuk neki, hogy szerinte a Déli Parton jobb lakni. Főleg azért, mert az indoklás az, hogy onnan jobban látszik az Északi Part.

Ui2: Pár évvel később eljutunk Balatonberénybe is, ahol senki sem tudott Hamvas Béláról. Tán egy másik írásban megemlékezünk arról is.


A Balaton Fazekasa
A cserépbográcsot csak a tűz mellé kell tenni, és a hőmérsékletkülönbség hatására magát keveri meg benne az étel.

close

A blog feliratkozói most ingyen letölthetik e-könyvben az új regényemet.

Nem leszel leöntve emailekkel, inkább ritkán küldök, de jót.

Subscribe
Visszajelzés
guest
2 hozzászólások
Inline Feedbacks
View all comments
Péter János
Péter János
10 hónapja

Hát igen. Egyre inkább mesébe illő hogy ilyent még lehet találni.

2
0
Szólj hozzá lent!x
()
x